a költő menedéke a jóslás
míg hitében él jót lát
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel
jósoltad hiszed lesz béke
mindannyiunk örök menedéke
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel
tanult hibáinkkal együtt élünk
együttélünk s reménykedve félünk
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel
A rend születése (válasz Sallnak)
VálaszTörlésa káosz közepében állva
térdig a sárban, a napot nézve
térben - remegve, félve
meglesem az időt - igézve.
...
Kezeimre száradt foltok
sár, verejték és olajnyomok
Mert kezeimmel szántottam a mát
hogy holnap ültessek jövőpalántát
s, az idő kerekét jól megolajoztam
hogy ne várakozzak ügyefogyottan
Míg az életen gyalogolok át
valamit hagyjak magamután mást
mint letaposott füvet, virágot, kivágott fát
...
Én Életet akarok, nem Halált!
...
Most tudom biztosan,
ha állnék egy percet nyugodtan
- dolgaimba belefeledkeznék
s levenném magamról a hámot
mi már régóta amúgy is vágott
vagy ha csak egy percre
elhagyna az élet engem
meglátnám az ösvény végén a rendet
- önmagából -
megszületni bennem.
(Hitéből senkit sem kell felmenteni Mester!
A rend (önmagából), mindenkiben megszületik egyszer!)