2011. január 22., szombat

polaroid

talán az a baj
hogy elhisszük
amit az emberek
magukról mondanak

égtájak magánya

Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem.
Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
MÁTÉ EVANGÉLIUMA 5.37.

bocsáss meg
te vagy akit szerettem
bocsáss meg
nem te vagy akit szerettem

bocsáss meg
te vagy akit szerettem
kézzel-lábbal
s mi ég és föld között van
mutattam
ajándéklovad voltam
fenyegettelek te vagy
akit szeretek
bocsáss meg
mi ég és föld között lakozik
velem volt míg lakód voltam

bocsáss meg
nem te vagy akit szerettem

fagyon át
agyon át
mit a kéj gyomlál
bocsáss meg
te vagy akit szerettem
testem idegen
lakóágyadban
tested idegem
meghosszabbított lélekkel
hiányzó bűntudatoddal
mondd meddig érdemes

bocsáss meg
nem te vagy akit szerettem

várni míg összeáll az egész
várni míg megered a boldogság
engem a rend szülése emészt
bocsáss meg
te vagy akit szerettem
nem megkaparintani
megőrizni
akartalak
próbára
ne tégy!
bizonyítandó tény
vagyok:

bocsáss meg
nem te vagy akit szerettem

egymásnak
képévekre
egymásnak
hirdesd
a vagyás a vágyás íze
megfeszít
az egyetlen
közelsége
bocsáss meg
te vagy akit szerettem

ha minden
jól megy
versem
kibírhatatlan
ismétlődő
fosztó
képző
axióma
élet:

bocsáss meg
nem te vagy akit szerettem

kötetnyi szerelmeink

mintájára élünk
öregszik a pofánk
mondták
s mondtam
vásárra vittük mit lehetett
de többet az ész nem tehetett
mondják
szeretkezéseink
élveboncolás
csak
mondják
csak
hadd mondják

(avagy)

állandó találkozások

kötetnyi szerelmek
mintájára élünk
a látszatot hígítjuk csak
verselemzéseink
élveboncolás

követni kellene
rosszulsikerült szerelmeink
tévútját

vándormadarak hatása

egy idegen városban
egy idegen vándor vagy
útleveled és láncod van
mész és érkezel – álmodban

hogy ismerlek nem elég
ez csupán töredék
halaszthatatlan menedék
mert látod rabod lettem én

halaszthatatlan éjszaka
a csodavárás vértana
isten-múltam vélt java

mindig késő a boldogság
és mindig későn érsz haza
így teljesül újra ok s okság

a rend szülése

a költő menedéke a jóslás
míg hitében él jót lát
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel

jósoltad hiszed lesz béke
mindannyiunk örök menedéke
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel

tanult hibáinkkal együtt élünk
együttélünk s reménykedve félünk
e dalban énekellek mester
hitemből kérlek ments fel

bodor béla (2010.08.10.)

                ritának

szedd össze magad
tedd postára
címzett
én
te
feladó

béke (2010.05.17.)

            Kertész Imrének

a legfélelmetesebb
fenyítés is
csak
segély
kiáltás

a teljesség kompromisszuma

1.
üres kezem
kezedben űr
testetlen feketelyuk
azonos kezdet

2.
vérem vérben
vérem végre véred

(3.
Napközben idegen nyelveken beszélek.
Éjjelente hallgatok.
A nők mindig vállalnak valamit  – a kockázatot –.
A férfiak – legfeljebb –  végrehajtják.)

4.
oltár arcom
föld paplan

látó szemem
tér katlan

két-egy kezem
tapintatlan

változás

mintha útlevél
f e s z í t e n é
inged zsebét
mint ama Bem apó
z s e b é t
ama Petőfi
k ö t e t

életfogytával

benne a versben
mintegy a vers kedvéért
a vers fölé hajolva
a vers fölé emelkedve

emelkedem
és csak a versre gondolok
csak rád
csak és pilinszky ágyára
hol a párna
hova tetted
az ágy a miénk (is)
de a párna
a párna a pilinszkyé
igen haragszom
a harag közös
a megbocsátás nem

az ágy a miénk
te a párna
dobállak mint egy párnát
feldoblak majd elkaplak
feldoblak majd emelkedem én is
mintegy a kedvedért
föléd hajolva
föléd emelkedve
s íme itt van
köztünk
a megbocsátás

göte2005-09-25borg

a gyermekkor

-vége-

a mi házunkban mi
nem zsidózunk
nem cigányozunk
nem négerezünk
és nem magyarkodunk.
nem kommunistázunk
nem liberálisozunk
nem buzizunk
és nem svédezünk

a mi házunkba menekülnek
a svédek, a buzik
a kommunisták és a liberálisok.
a magyarkodók, a négerek
a cigányok meg a zsidók

a mi házunkban laknak

2011. január 21., péntek

töretlen történet

én a tó
te a part
én a nádas
te a part man

én a tócsa
te a láb
én téged
te a lább

ne add

jaj most a talány
közel jön s ahány
ember a láthatáron
miiiiiind a tóba esik

hej páva hej páva
a császárné máma
már nem lovagol ki

nyersanyag (részlet)

olykor bánt, hogy összetévesztenek sall lászlóval
továbbá az is bánt, hogy én tényleg sall lászló vagyok
bánt még, hogy aki ismer, az is összetéveszt sall lászlóval
olykor az is bánt, hogy aki nem ismer, az nem tudja,
hogy én sall lászló vagyok